Fenntarthatóság

A fenntarthatóság fogalomköre fejlődést jelent, és nem növekedést, a jövő generációk iránt viselt felelősség: úgy kell ma élnünk, hogy a jövő elől ne vegyük el ennek a lehetőségét (A fogalomkör fenntartható növekedésnek való értelmezése félreértés, hiszen az igen gyakran az erőforrások túlfogyasztását, a jövő felélését jelenti.) A fenntartható fejlődés „fejlődés a környezet teherbírását nem meghaladó növekedés nélkül… A fejlődés minőségbeli javulást jelent, míg a növekedés mennyiségbeli bővülést.” (Herman Daly 1996)

. A lényege mindenképpen olyan fejlődési pályára való törekvés, amelyik tartósan követhető, azaz amely mentén haladva a fejlődés során nem éljük fel a későbbi létezésmódok tartalékait és lehetőségeit.

A fenntartható fejlődés egyik alapelve, hogy komplex megközelítéssel, egyszerre veszi figyelembe a

·        környezeti ügyek elvárásait, a

·        társadalmi igényeket, és a

·        gazdasági fejlődés igényeit.

A fenntartható fejlődés (sustainable development) fogalma Egyesült Nemzetek Szervezetének 1987-ea Brundtland-jelentésében  szerepelt - olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), amely „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Our_Common_Future)

A fenntartható fejlődés azonban nem pusztán környezetvédelmi vagy gazdasági kérdés. Megvalósulásának feltételei a rendszerszemléletű gondolkodás, a természeti erőforrások fenntartható használata és a társadalmi igazságosság.

A rendszerszemléletű gondolkodás nélkülözhetetlen annak megértéséhez, hogy a környezet és a fejlődés minden kérdése egy rendszerben létezik, továbbá, hogy minden cselekvésünknek környezeti és társadalmi következményei vannak a jövőre nézve.

A természeti erőforrások fenntartható használata felöleli a kultúra minden területét, szemléletünktől, tudásunktól kezdve, a viselkedésen, erkölcsön át a munkakultúránkig. Szükség van annak a megértésére, hogy minden növekedés korlátozott. Viselkedésünkben az anyagi javak korlátozottsága miatt a mértékletesség kultúráját kell gyakorolni, hogy ne vegyünk el többet, mint amennyi elég. Erkölcsi téren együttműködésre és globális felelősségvállalásra van szükség egymásért, a jövő nemzedékekért és az élhető környezetért.

A társadalmi igazságosság alapja a természet, a társadalom által kínált anyagi, szellemi és közösségi javakból való részesedés lehetőségének biztosítása. Elengedhetetlen annak a megértése, hogy szegénységet mechanizmusok, intézmények termelik újra nap mint nap, és a szegénységet nem lehet segélyekkel felszámolni, hanem annak okain kell változtatni.